Ford. Ács Géza.

Knut Hamsun művészetére a civilizációval szembeni mély ellenérzés jellemző. Ezt korai műveiben általában egy kitaszított csavargó személye testesíti meg, aki agresszíven száll szembe a civilizációval, később az agresszivitás helyét átveszi a fiatalság elvesztése fölött érzett melankolikus lemondás érzése. Olyan műveit sorolhatjuk ide, mint a Livets Spil (1896) és az Aftenrøde (1896) drámái, valamint Őszi csillagok (1906), Benoni (1908) és Halk húrokat penget a vándor (1909) című regényei.
Erősen hitt a primitivizmusban, abban, hogy az emberi beteljesedés a földhöz kötődik. Műveiben nagyon gyakran találkozhatunk a természeti világ, a norvég erdő és partvidék lelkes ábrázolásával. Ennek köszönhetően kapcsolatba hozzák a panteizmus néven ismert irányzattal, amely az Istent és a világot azonosnak tekinti. Hamsun számára az emberiség és a természet között egy szoros, olykor misztikus kapcsolat létezik.

Korabeli, félvászon kötésben.