Fordította Ács Géza.

Egy földbirtokos házaspárról, Willatz Holmsenről s a feleségéről van szó. Életük történetének harminc esztendeje foglaltatik a könyvben; származásuk s fiatalságuk elmondása s életkörülményeik felvázolása a bevezetés. Willatz Holmsenné asszonynak a regény elején gyermeke születik. Szerelmüknek ez az első és utolsó gyümölcse, a gyermek születése után már nem élnek szexuális életet. Az ürügy: holmi sértődöttségek, még pedig mindkét részről: e sérelmek ismétlődnek, sőt fokozódnak, a szakadék a házastársak között mindinkább mélyül, egymásra többé soha nem találhatnak. Az asszony körülbelül 15-20 esztendei gyötrelem után meghal, a férfi még él évekig. Kastélyának cselédei között él, néha-néha megkívánja a nőcselédeket, de elszántan kizárja magát a nemi életből, kínozza, bünteti magát, külsőleg keményen, mindvégig így, de belül egetverő kínok között.

"Strindberg és Ibsen fölött lebeg valami abból, amit úgy hivnak, hogy „északi köd”. Minden szenvedélyük, erejük, mélységük arra összpontosul, hogy egyéniségükkel megközelítsék a hőst, Odint. Knut Hamsunban meg éppen semmi sincs ebből a hősiességből. Emberei igénytelenek és nagyon egyformák, valamennyien emberek. Nem hősök, semmiféle nagy szavakat nem használnak, de nem is gondolnak. Nem törekszenek félistenségre: munka, kötelesség, – ez talán a legnagyobb, amit bennük fel lehet fedezni, mindkettő pedig túlságosan emberi ahhoz, hogy Odin lehessen belőlük. Ez az élet célja – ha ugyan ezt a szót „életcél” Hamsun megtűri, mert még ezeket sem szereti." - Hamvas Béla.

A könyvgerinc tetejénél és aljánál kopás, apró hiány.