Norvégből fordította Ritók Emma.

"Az Utolsó fejezet borzalmas freskójában Hamsun megfestette a civilizáció betegeinek egész galériáját, a kapitalista civilizáció pusztulását.
Hamsun ebben a regényben folytatja vizsgálódásait a már régen, az Éhség-ben felvetett probléma megoldása céljából: világos, hogy az ember épen olyan természeti lény, mint minden más organikus szülötte a Földnek, az ember tulajdonképpeni élete mélyen elrejtve tudatalatti énjébe, az ösztönfolyamatok területén zajlik le, a tudat csak képződmény, valamely titokzatos összeütközés eredménye s roppant ingatag, megbízhatatlan, szivárványszerűen változó s hamar összeroskadó valami.
Hogy az ember szabad lehessen, ahhoz az kellene, hogy ösztönfunkciói gátlásmentesen menjenek végbe, de a tudat síkján minduntalan gátlások érik ezeket a funkciókat. Lehetséges vajjon a civilizációban végkép megromlott embernek, a természettől végkép elszakadt léleknek a civilizáció továbbnövelése útján való felszabadítása, kiegyensúlyozása, boldoggá tétele? Nem, mondja Hamsun. Ez a civilizáció ki fog gyulladni, össze fog dőlni, maga alá temetvén beteg felépítőinek üszkös holttesteit." - Kodolányi János. (Napkelet, 1929.)