Tartalom:
Bayer-aszpirin; Végeladás; A tűzálló esernyő; Paripacitrom; Könyökkanyar.

A vajdasági Josef Nadj (Nagy József) Jel Színháza napjaink egyik legrangosabb mozgásszínházi társulata. Franciaország az otthonuk, és egyik sikeres előadásukat (Orfeusz létrái) a szintén vajdasági Tolnai Ottó szövegei inspirálták.
Kicsoda Tolnai Ottó? Az irodalmi közvéleményben már nem illik feltenni ezt a kérdést. Művei sorra-rendre megjelennek Magyarországon is, de a kiváló prózaíró, lírikus, esszéista, kritikus, legendás lapszerkesztő (Új Symposion) drámaíró életműve jószerivel ismeretlen, nemcsak a nagyközönség, hanem a szakma előtt is. Színpadra szánt szövegei szabálytalanságuk miatt nem kapcsolódnak egyetlen nálunk honos, élő hagyományhoz sem, iskolát nem teremtett, követői nincsenek, hivatkozni nem szoktak rá. Darabjai a "se műfajok" kategóriájába tartoznak - ez Tolnai Ottó egyik kedvenc meghatározása -, mert nála sokszor átjárhatóvá válnak, elmozdulnak, elmosódnak a műfaji határok; "prózát irok, de inkább a vers és a próza közti műfajban érzem otthon magam" -. mondta az egyik interjúban, s darabjai is mintha a próza - a líra - az esszé - és a dráma köztes műfajában éreznék jól magukat: a se itt, se ott határ tartományaiban. (A Bayer-aszpirin valamint az az ebben a kötetben nem szereplő Izéke homokozója, avagy a mammuttemető és a Briliáns is ilyen köztes állapotú szövegeknek tekinthetők.) Egyetlen magyarországi, "nagyszínházi" bemutatójára tizenhét évvel ezelőtt került sor a Kecskeméti Katona József Színház Kamaraszínházában.
"Leghagyományosabb" színpadi munkája a Végeladás került színre, s ez a darab nemcsak a Tolnai életmű, hanem az egész magyar drámatörténet jelentős teljesítménye.