Tolnai Ottó árvacsáth versciklusában az elszigetelt, egyedülvaló pillanatot helyezi szemlélete középpontjába. Az árvacsáth nyitódarabjában állnak a következő sorok: „a pagodáig kellene átvonszolnom magam / ám pontosan érzem / az ilyen dolgokat mindig pontosan / érzem a makk / a makk ütéset nem bírnám elviselni / a nagyobb ütést igen / a legnagyobbat is / a föld az ég a nap ha rám zuhanna / ha rám zuhanna a föld az ég a nap / mint minden pillanatban ahogy rám zuhan / a föld az ég a nap az égő / azt igen / a legnagyobbat elviselném / ám a makk / a makk ütését nem”.
Az úr keserű kis márványtermései a versben Babits Esti kérdésének záródilemmáját ismétlik meg. A nem és a faj fogalma a világon csak egyszeri példányai sokaságaként létezik. Az élővilág nemeinek és fajainak individuális léte nem értelmes, mert az individuális létezésükben egyedül a nem és a faj jegyeinek való megfelelés az értelem.