A fedőlapot Maurits Ferenc tervezte Bojan Bem pasztelljének felhasználásával.

Kutyám mind jobban vérző, spriccelő farka. Az első vérszeplők a fehér bútoron, kislányom és Kitti arcán, a szobanövények nagy levelein, a könyvek gerincén, a porcelán Buddhán, a hófehér pintyőkén. Mintha golyótalálat érné, egy nagyobb csöpp Bem homlokán. Ki titokban, ki idegesen tiltakozva törli le, maszatolja el őket. Menekülnének, de már késő, félnek, ha mozdulnak, torkuknak ugrik a veszett fekete állat.
Vérpettyek, foltok a képen, a fehér dogon. Csurom vér már a szoba, az egész Virág utca 3.
Pánik.
Akárha egy nagy vérengzés, öldöklés színhelyén lennénk.
A pintyőke sebből kiesett tamponként hull a porcelán tálba, és pirosra festi vizét. Kis hintája üresen, nyikorogva himbálódzik. Kislányom vértócsában, mozdulatlanul. Fölé állok és beszórom liszttel. A kutya úgy ugrál, úgy játszik faltól falig, mint Ucellonál és Velickovicnál, nem lehet megállapítani, valóban megveszett-e, avagy csak játszik, boldog, hogy benn lehet közöttünk, örül a vendégeknek.