Variációk a szerelemre - ezzel a két szóval lehetne a legtalálóbban jellemezni a cseh Ivan Klíma írásait, akinek a Szerelmes nappalok és éjszakák című elbeszéléskötete, illetve a Várd a sötétet, várd a fényt! című regénye után immár harmadik könyvét veheti kézbe a magyar olvasó. Igen, Klíma műveinek központi témája, fő motívuma a szerelem, férfi-nő kapcsolata, amely azonban a cseh író interpretációjában nagyon sokféle lehet. Az igen szigorú, tudatos tematikaistilisztikai rendbe komponált, valóságos fejezetekre osztott, s így már-már laza regénnyé szerveződő Szerelmes beszélgetések című elbeszéléskötet a szerelemnek, annak a bizonyos nagybetűs és sokarcú Szerelemnek a változatait és alakváltozásait tárja az olvasó elé. Elkezdi olvasni az ember a kötetet, a hétköznapibbnál is hétköznapibb vagy éppen titokzatosnál is titokzatosabb szerelmi történeteket, s mire a könyv végére ér, rádöbben, hogy már egészen `más ez a szerelem`. Vannak a kunderai `nevetséges szerelmek` jegyében fogant, számtalan félreértésre okot adó, abszurd, groteszk helyzeteket teremtő párkapcsolatok. Vannak tiszta, ártatlan viszonyok, ám ezek nagyon gyakran torzulnak gyűlölködéssel, acsarkodással vagy a külvilág értetlenségével kísért, romboló, önpusztító `veszedelmes víszonyokká`. A szerelembe, amelyről Klíma, a szuggesztív lélekábrázolás és a különféle irodalmi formák virtuóza sokféle, hol csöppet sem érzelmes, hol nagyon is szentimentális, máskor furcsa vagy már-már a víziókhoz közelítő rejtélyes elbeszéléseket ír, szóval ebbe a szerelembe az elidegenedés, a hazugság és főleg a halál elől menekülne az ember - mindhiába. A szerelemben sem nyerhet feloldozást, nem találhat vigaszt.