Mesterházy Balázs első verseskötete Szélen balzsam címmel 2006-ban jelent meg a Jelenkor Kiadónál. Akkor kiadója így jellemezte költészetét: „Hogy a kötet szívügyei, 'érzelmes játszmái' feltárulhassanak, Mesterházy Balázs verseiben a szó kilép környezetéből, nyelvi halmazokat, hol közös, hol távol eső metszeteket hoz létre. A főszólamot sokszor margináliaszerű mellékszólamok kísérik, amelyek egy-egy szövegfordulatot kinagyítva, óvatlanul elmozdítva vagy ironikusan deformálva szabadítják fel a "mondandóban" elfojtott poliszémikus tartalmakat." Mesterházy Balázs 1974-ben született. Költő, Budapesten él.

A kötet főszereplője az emberi halandóság és az állandóan reflektált költői nyelv. A szövegek témaválasztása a végességben rejlő evilági, gyakran a mediterrán táj- és életérzékelésben megérzékített halhatatlanságról mesél, valamint a művészet-test-szerelem viszonyainak mindig átrendeződő halálraítéltségéről. A betűk, szavak és az általuk felidézett jelentéstartalmak súrolják, sértik, átjárják egymást, hol játékosan csengő-bongó „gyerekvers és ákombákomokban”, hol nagyívűen áradó vagy szaggatottan ziháló szonettekben, szabadversekben. A kötet lapjain szerelmek, versidézetek, természeti alakzatok és mindenek előtt az emberi test mikroszerkezete elemeinek (sejtek, rostok, szövetek, izmok, neuronok) érintkezései, szét- és elbomlási folyamatai képződnek meg nyelvileg. Mindeközben viszont nem fulladunk bele egyfajta túlfeszített tragikumba - az egész kötetet egyes darabjain belül és nagyszerkezetét tekintve is átszövik a nyelv akusztikus, ritmikus és intertextuális játékai; ahogyan az alkotó kéz jár a hangok és a lírai tradíció klaviatúráján, úgy vonódik be az olvasó is a nyelv önteremtő gazdagságába.