Szent István kézikönyvek 10.

Az ókeresztény irodalom az antik világ irodalmának szerves része. A patrisztikus szerzők fennmaradt művei emellett jelentősen hatottak az egész európai kultúrára is. Magyarországon mindeddig nem született olyan munka, amely lexikális formában, a történelmi hátteret felvázolva, életrajzi adatokat és részletes bibliográfiát közölve ilyen széleskörűen dolgozza fel a patrisztikus kor szerzőinek munkásságát. Vanyó László ugyanis nemcsak az egyházatyákat és műveiket mutatja be, hanem az első hat évszázad egész irodalmát, beleértve az eretnek szerzők írásait is, melyek nagymértékben hozzájárulnak egy-egy kor és az egyházatyák műveinek megértéséhez. Az első két évszázad keresztény írói - elsősorban az apostoli atyák és az apologéták - nagyobb teret kaptak a munkában. Az apostoli atyák írásai ugyanis betekintést adnak az Egyház életébe egy kritikus ponton, az 1-2. század fordulóján, az apologéták tevékenysége pedig sorsdöntő volt a későbbi teológiai fejlődés szempontjából. A 4-5. századi nagy egyházatyák életműve az "aranykor" teológiai problémáit tükrözi, szellemi hagyatékuk pedig mértékadó lett a következő századokban. Vanyó László ezen utolsó könyvét már nem tudta befejezni, halála után tanítványai rendezték sajtó alá, hogy posztumusz kiadványként méltó legyen kimagasló életművéhez.