Hatodik kiadás.
Vanyó László professzor több kiadást megért, majd átdolgozott könyve az ókeresztény egyház irodalmának történetébe vezeti be olvasóját. Túllépve a caesareai püspök, Euszebiosz, alapeszméjén, mely szerint az egyház története azonos az evangélium küzdelmeinek és győzelmének történetével, vagyis az egyháztörténelem egyfajta szellemi csataként szorosan összekapcsolódik az irodalomtörténettel, Vanyó László az igazság történetiségét hangsúlyozza, anélkül, hogy ezzel relativizálná az evangélium igazságát. Az ókeresztény egyház feladata szerinte nem más volt, mint fenntartani „a folytonosságot a történelmi, bibliai Izrael – nem a zsidóság! – és Isten új népe, a keresztények között, miközben rá kellett mutatni a különbségre is”, majd túllépve a zsidó világ határain, szembe kellett nézni a pogányság kihívásaival, eszmei áramlataival, ugyanakkor pogány környezetben újrafogalmazni, a felszínesség tüneteitől mentesíteni és elmélyíteni a keresztény hit alapjait, oly módon, hogy az a jövő, a jelen egyháza számára is útmutató legyen.