Pallag Zoltán : Noir

Sorozat: JAK füzetek 187

A „Noir“ első ránézésre soványnak tűnik, mindössze 68 oldal, ám hamar élvezetes, letehetetlen olvasmánnyá válik. „A nők“ című nyitódarab telitalálat, a szerzőnek sikerült huszonhat kategóriába csoportosítani őket, s az ábécé betűi mellé sorolt kategóriák között mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet, legkedvesebbet. Kedvcsinálónak is tökéletes ez az írás, az ember kaján vigyorral lapoz tovább a kötetben, várva az újabb telitalálatokat. Ám mintha elillant volna a jókedv, legalábbis első olvasatra, a következő versek ugyanis rendre egy vagy több hajdani szerelmi kapcsolat fanyar lenyomatai, mint a „Szegény Zoli“, és a „ Szeptember, avagy nem felejtek“ címűek. Irónikusak, vagy inkább önirónikusak ezek az írások, akárcsak az életről s halálról elmélkedő „Emlékszem“, és a „Levittem a kutyát“, mely utóbbi azt a hét Drehert és a You Tubet említi, ami majd kutyasétáltatás után várja otthon a költőt.