Sorozat: Part könyvek.Nárcisz kész van? Nem, Nárcisz továbbra is mintha készülődnék, elő-előkéredzkedik a váratlan, jobbára váratlan pillanatokban, mert hívásokra kevésbé. Így tette ezt már az első alkalommal is, jött kéretlenül, maga kéredzkedett naponta, nem, annál rendszertelenebbül, cáfolva még a maga sugallta rendszereket is, valamint a pongyolaságnak is ellenszegülve. Elsőre legalábbis. Azután egy nap, úgy másfél esztendeje cirka, felégette maga mögött a talajt. Mentettem volna épp egy újabb jelentkezését, amikor baljós karistolással lefagyott a rendszer, s mint hamar kiderült, az egész úgynevezett kemény-memória odalett. Visszabányászhatatlanul. A sokfelé publikált részletek, fűzérek, külön darabok, rendetlenségem okán, szintén elérhetetlenek. Hadd mondjak hát köszönetet mindenekelőtt Greskovics Klárának, levelező társnémnak, aki néhány nap alatt felkutatta s összegyűjtötte Nárciszaimat a szétszóratásból. Az elhulltakba persze már ő sem lehellhetett új életet. Gesztusával azonban belém igen, ahhoz, hogy ne menjen el egészen mégse a kedvem suicid Nárciszomtól, s kész legyek lejegyezni feltámadásait is. Kísértetjárásait esetenként. Köszönet ezért a vajákos mérnök asszonynak.

És köszönet Markója Csillának. Mert számos Nárcisz-virágzásnak ő a felbujtója és kertészi utógondozója is, ő szerkesztette áttekinthető rendbe ezt a jelen préselmény-anyagot is, azaz aszalásuk és remélhető illatmegőrzésük is az ő szagértelmét dicséri. Tréfát nem túlságosan félretolva: szakértelmét. Ezenfelül hibákat javított ki, szerzői ballépéseket korrigált, egyszóval végezte mindazt, amire én mint Nárcisz útszéli vendégfogadósa alkalmatlan voltam s volnék. Köszönet néki.

S végül a tulajdon leányomnak is köszönet, Katicának, aki kérésemre ezt a vidám féltranszparens-féltranszcendens koporsóborítást hozta össze Nárcisznak, a kukucskálóval – mintha, (be)leszámítva a tükör-által-lépéseket, sose halnánk meg. Mintha csak megtérnénk a végén. Megtérülnénk.

Marno János