A borító kissé szakadozott.
Bécsben, a Schwarzspanier utca 16-ban, Beethoven egykori lakhelyén pillantotta meg e könyv szerzője azt a régi metszetet, a Szegény ember temetését, melyre kézírással valaki (talán Beethoven) a „Mozart temetése” megjegyzést írta. A képen halottaskocsi látható, melyet csak egy kutya követ. Ez a kép indította arra az írót, hogy visszapergetve az eseményeket, megelevenítse Mozart életének utolsó hónapjait. A zseniális zeneszerző ebben az időszakban komponálta a humánum diadalát hirdető operáját, a Varázsfuvolát, s mintegy saját gyászzenéjeként, utolsó, befejezetlen nagy művét, a Requiemet. Így ír erről levélben librettistájának: „Folytatom is a munkát, mert az kevésbé fáraszt, mint a semmittevés. Mástól már nem kell félnem. Állapotom mutatja: az óra üt. Közeledni érzem a halált. A végét járom, mielőtt tehetségemnek örülhettem volna. És az élet mégis oly szép volt, pályám oly szerencsés körülmények között kezdődött. Hanem a kirótt sorson változtatni nem lehet.” Az élet szépségébe vetett hittel dolgozott utolsó leheletéig. Anyagi gond, intrika, a főúri megrendelők sürgetése, közvetlen környezetének közönye árnyékolja be végső lobogását. A korfestő, gondolatgazdag regényt, amely ezúttal harmadik kiadásban jelenik meg, Mozart életéhez kapcsolódó képek egészítik ki.