Sztálin életének utolsó hónapjaiig, az 1953-as orvosperig dolgozta fel a Szovjetunió történelmét Akszjonov Moszkvai történet című nagyregényében. S most újra itt vagyunk, az ötvenes évek elején, ebben az eleinte idillinek tűnő világban, ahol egyre-másra épülnek a „magaskák”, a rendszer életerejét tükröző, barokkosan díszített gigantikus épületek.

Az egyik ilyen felhőkarcolóban lakik Glikerija Novotkannaja, a szépséges egyetemista lány és sportolónő, és vőlegénye, Kirill Szmelcsakov hatszoros Sztálin-díjas költő. Romantikus szerelmi történetük egyszer csak váratlan fordulatot vesz, amikor Glikerija szerelemre gyúl a rejtélyes Mokkinakki iránt, aki talán a Szovjetunió Hőse, de az is lehet, hogy az ellensége…

Mert a Szovjetuniót újból ádáz ellenségek fenyegetik, és Sztálin meg van győződve róla, hogy Szmelcsakov az egyetlen, akire mindig számíthat, ezért esténként olykor felhívja telefonon a költőt, hogy vele beszélgetve – s közben konyakozva – próbálja elhessegetni nyomasztó rémálmait, melyek főszereplői Joszip Broz Tito katonái.

Aztán megkezdődik az őrült kalandok sorozata, amikor a Moszkvában titokban összegyűlt délszláv erők valóban megostromolják Sztálin dácsáját… A 2009-ben elhunyt Akszjonov egyik utolsó regénye fergeteges történelmi bohózat, a sztálini Szovjetunió meghökkentő paródiája. A szerző dús fantáziával és leleményes nyelvezettel megteremt egy sor történelmi legendát, amelyek a korabeli Moszkvában keringő híreszteléseken és hiedelmeken alapulnak, s a mitikusan felnagyított és túlszínezett alakokban kirajzolódik a háború utáni új nemzedék ellentmondásos érzelmi viszonya a kor és Sztálin iránt.