Akszjonov történelmi trilógiája - mely 1924-től 1953-ig követi nyomon egy moszkvai család történetét - bámulatosan széles tablóban, hátborzongatóan különös vagy épp megejtően tipikus sorsok sokaságát, gyilkosokat, gyógyítókat és a szadista történelem passzív vagy lázadó áldozatait felvonultatva ábrázolja a sztálinizmus korszakát.

A regény a diktatórikus hatalomra törő Sztálin aljas tettével kezdődik: 1924-ben elteszi láb alól egyik fő vetélytársát, Frunzét. Ekkor ismerjük meg Borisz Gradovot, a már fiatalon jónevű sebészorvost, akinek asszisztálnia kell a gyomorműtét álcájával elkövetett gyilkossághoz. Egyik fia, Borisz, a polgárháború ifjú vörös parancsnoka, a kronstadti matrózlázadás egyik leverője, aki aztán megjárja a gulágot, s végül a németek elleni háborúban igazi hőssé válik, a másik, Kirill lelkes kommunista agitátor, lánya, Nyina pedig a történet elején avantgárd költő. Valamennyiük sorsa furcsa kanyarokat vesz, s közben a Gradov család még számos tagjának életét ismerhetjük meg Akszjonovtól, aki úgy alakította hősei sorsát, hogy egy mindvégig izgalmas regényben már-már enciklopédikus módon írhassa meg a Szovjetunió harminc évének történetét: a NEP-et, a kolhozosítást, a lágervilágot, a háborút, az orvospert... és ami nem kevésbé fontos: a hétköznapi életet, a kor embereinek mindennapjait, gondolkodásmódját, szerelmeit, szexualitását, örömeit és bánatait... Káprázatos fejezetekben ismerjük meg az aberrált Beriját, előttünk áll Sztálin öregen, letolt gatyával, a haláltól rettegve... s a következő pillanatban a moszkvai utcán vagyunk, vagy egy utolsó kis spion gondolatainak szövevényében... vagy épp egy kolimai lágerben...

Akszjonov könyve Szolzsenyicin Gulag-ja mellé kívánkozik: a két hatalmas mű együtt ad átfogó panorámát a sztálini korról.