Lispector, Clarice : Minden történet

Clarice Lispector, a múlt század második felének nagy sztárnovellistája, akit most itthon is újra felfedeztek, mégpedig az egyik legkülönlegesebb szerkezetű kötete, a Minden történet című könyve apropóján. A számos novellát tartalmazó kötetben a szerző által végül egy nagy egésszé alakított történet formálódik, melyben a hétköznapok és ünnepszámba menő napok, a szürke egyhangúság méla költészete és a kirívó életepizódok szürrealizmusa adja a dinamikát.

Kivételes találkozás metszőpontjává vált születésével és életével Clarice Lispector, aki zsidó származású ukránként látta meg a napvilágot, majd Brazíliát találta meg hazájának, ahol felnőttkora nagy részét leélte és alkotott. Egyszerre tehát európai, latin és kozmopolita szerző, kinek művei kora legnépszerűbb írójává avatták, az internetes lexikon szerint két kötete is szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz című listán.

Lispector misztikus szerző, akinek különös lényét és írásmódját még legtöbb méltatója is csak hasonlatok révén próbálta érzékeltetni: „Úgy ír, mint Virginia Woolf, és úgy néz ki, mint Marlene Dietrich” – mondta róla amerikai fordítója. „Lispector olyan, mintha Kafka nőnek született volna, mintha Rilke egy ukrajnai születésű brazil-zsidó lett volna, mintha az anyává vált Rimbaud megérte volna az ötvenet, olyan, mint egy németségét levedlett Heidegger…” – így Hélène Cixous. Pedro Almodóvart Nizsinszkij naplóira emlékeztette az életmű, ami szerinte az őrületbe való fokozatos aláereszkedés dokumentuma, a költő Carlos Drumond de Andrade viszont minden összevetést elégtelennek érzett: Lispector halálakor csupán annyit mondott, hogy „Clarice a titokzatosból érkezett, és a titokzatosba távozott”.