Borító- és kötésterv: Maurer Dóra.

Vsevolod Meyerhold a századforduló orosz intellektualitásának egyik legjelentősebb képviselője, s mint ilyen osztozik annak történelmi sorsában. Ez az intellektualitás a századelőn elsősorban a polgárság haladó köreire és a nemesség egyes, liberális nézeteket valló csoportjaira támaszkodik. Amikor kitör a forradalom, igyekeznek morálisan megfelelni az új kihívásoknak, de ennek eredménye egy bonyolult ám elsődlegesen formalista avantgardizmus. Ha Meyerhold mint kulturális jelenség minden ízében orosz, akkor színházi tevékenysége által tipikusan európai, a szinkretizmus (a szinkretizmus az eltérő vagy ellentmondó nézetek összeegyeztetésére irányuló törekvés neve) eleven példája, évszázadok kísérleteinek szintézisét adó figura, egy olyan civilizáció terméke, amely találkozik és hadakozik az orosz forradalommal. Mert Meyerhold a kezdet és a vég önmagában: vele fejeződik be az a színház, amely csupán tükörkép és nélkülözi a spontaneitást, amelyben az előzetesen eldöntött intenciók érvényesülnek a színházi mű valódi természete fölött; és vele kezdődik a színházban rejlő erők és lehetőségek feltárása, a művészi igazság és a művészi kifejezőeszközök egymásra találása. Meyerhold munkásságát a folyamatosság jellemzi, hiszen első rendezésétől az utolsóig a fenti elvek vezérlik. Minden alkotásának kiindulópontja a saját temperamentuma, a benne rejtőző emberi igazság, a teremtésnek az élvezete, melynek csupán a színház törvényei szabnak határt.

további képek