Az írónő történetei meghatározott, roppant kegyetlen séma szerint épülnek. Ez többnyire a bűn és bűnhődés története: a hős hűtlen lesz gyerekkorához, és ezért értelmetlenül leélt élettel fizet, majdnem mindig a halál fenyegeti a fináléban. Tatyjana Tolsztaja prózája a kifinomult jövőbe látás egy fajtája. Nem elég azt mondani, hogy elbeszélései kamaradarabok – tüntetően azok. Ami bennük nagy: azt az idegen, ellenséges világot jelképezik, amelyben nem érvényesek az ő babavilágának törvényei. Elbeszélései a nyolcvanas években számos nyugati országban is megjelentek, és a kritikusok Tatyjana Tolsztaját az új orosz kispróza legnagyobb mesterének tartják. Kötetünket a jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban élő Pjotr Vajl és Alekszandr Genis irodalomtörténészek Tatyjana Tolsztaja prózájáról írt kitűnő tanulmányával adjuk közre.