Magasból a mélybe - Latinovits Zoltán levelei Beke Alberthez

Beke Albert irodalomtörténész 1958 tavaszától 1961 őszéig állott levelezéses kapcsolatban Latinovits Zoltánnal. A tragikus sorsú „színészkirály” arcképét jelentősen kiegészítik a kritikai tevékenységet is folytató baráthoz írott levelek, amelyek egyéniségének végletes vonásaira éppúgy fényt vetnek, mint világról vallott elveire.

A kötet külön csemegéje az előszóíró Beke Albert és az utószóíró Pethő Bertalan pszichiáter professzor homlokegyenest ellenkező véleménye Latinovits emberi és művészi megítélésében.

"Először is Latinovits nem volt zseni, másodszor pedig 1958 és 1961 között én nemcsak hogy barátja voltam, hanem... amikor önbizalmát is szinte teljesen elveszítette, én voltam a kapocs közte és a külvilág között. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy - mint ugyancsak őmaga írta - az én "injekciózó" leveleim tartották benne a lelket azokban az időkben, amikor gyakran foglalkozott azzal a gondolattal, hogy végképp szakít a színészettel..."
Beke Albert

"Először, Latinovits Zoltánt zseniális színésznek tartom. Másodszor, Latinovits-nak olyan pszichiátriai betegsége volt, amelyikből rendszerint teljesen meggyógyulnak, és ő is meggyógyult. Harmadszor, Latinovits színészi talentuma és betegsége semmilyen elsődleges kapcsolatban sincs egymással, vagyis nem lehet egyikkel a másikat magyarázni. Negyedszer, Latinovits kultusza nem a rossz ízlésű emberek számlájára írható, hanem a sajátos zsenialitása iránti fogékonyságból származik."
Pethő Bertalan

Tartalom:
Beke Albert: Emlékezés egy bartáságra 7
Latinovits Zoltán 37 levele Beke Alberthez (1959. január - 1961. október 17.) 15
Jegyzetek 103
Pethő Bertalan: A test zsenije színpadon 111