Stefan Zweig, a Sakknovella finom tollú írója, számos közkedvelt történelmi regény – Fouché, Stuart Mária, Erasmus, Magellán – szerzője századunk egyik nagy humanistája. Számára az európai kultúra közössége mindennél fontosabb volt, ennek megőrzésért küzdött egész életében, megpróbálva csatasorba állítani az európai szellemi elit legjelesebbjeit Romain Rolland-tól és Makszim Gorkijtól kezdve Hermann Hessén, Hofmannsthalon keresztül Thomas Mannig. Ez hatja át sokrétű irodalmi tevékenységét, nemkülönben magánéletét, a barátokkal, sőt szerelmeivel való kapcsolatát is. 40 esztendőt, egész alkotói életét átívelő gazdag levelézésének is ez a vezérgondolata, minduntalan visszatérő témája. Zweig, aki írói pályáját még a „boldog békeidők” Bécsében kezdte a század legelső éveiben, kortársaihoz hasonlóan különös gondot fordított arra, hogy levelezése szervesen illeszkedjék írói életművébe. Jószerivel nem volt nevezetes kortársa, akivel ne vette volna fel a levélbeli kapcsolatot. Mély és igaz barátságok szövődtek a levelezés állandó magas hőfokú szellemi érintkezésében; közülük kiemelkedően fontos a Romain Rolland-nal kötött élethossziglani szövetség a humanizmusért és a béke ügyéért, vagy Stefan Zweig és Makszim Gorkij mélységes emberi egyetértése. Stefan Zweig levelezése emberközelbe hozza „a tegnap világát”, századunk első felének válságos korszakát.