Fazekas Csaba : Kisegyházak és szektakérdés a Horthy-korszakban

A Szekfű Gyula által ˝neobarokknak˝ nevezett két világháború közötti Magyarország társadalmának és közéletének meghatározó tényezői voltak az egyházak, mindenekelőtt a többségi katolikus egyház. De a ˝hivatalos Magyarország˝ és annak történelmi egyházai mellett, sőt mögött élet a népi vallásosság, és éltek olyan egyházak és felekezetek, melyek funkcionálisan idegenek voltak a rendszerben. A népnyelv által egyszerűen ˝szektának˝ nevezett vallási közösségek sokszor rejtélyes, a kívülállók számára titokzatos élete zavarta a történelmi egyházak és a hatalom együttélését és együttműködését. Ezért a vallási másság, az Istenhez vezető utak nem bevett módon történő keresése egyértelmű elutasításra talált náluk. De ehhez a hatalom által szankcionálható rend megsértését párosították: a társadalmi béke megzavarását, a törvényes rend felforgatásának vágyát. Már önmagában a másság is devianciának minősült, s a devianciától a bűnig és a büntetőjogi felelősségre vonás alkalmazásáig igencsak rövid volt az út…