Heiner Müller : Képleírás

A kis terjedelmű kötet a leghűbb, legautentikusabb Brecht-tanítványnak (ám nem Brecht-epigonnak), az ország "megszűnéséig" az NDK-ban élő, annak kultúrpolitikájával többszörösen is ambivalens viszonyban álló drámaírónak afféle miniatűr életmű-válogatását tartalmazza. Természetesen nem tükrözi az egész Müller-ouvre-t: kimaradtak ún. termelési drámái, a szocialista építkezést ünneplő, a kommunista eszmeiséget - igaz, a cenzúra számára elfogadhatatlanul - propagáló munkái, ám szerepelnek benne kevés számú verseiből is darabok, esszéisztikus-teoretikus munkáiból is néhány, kis terjedelmű, avantgárd-posztavantgárd színművei, valamint legutolsó korszakának sajátos felépítésű, egyéni műfajú munkái is, azok a párbeszédes esszék, amelyek részint a filozófiai dialógusokra emlékeztetnek, részint a brechti didaktikus egyfelvonásosokra, részint a posztmodern kevert műfajú szövegeire (Önarckép éjjel két órakor 1959. augusztus 20-án; Közlemény egy halálesetről; Búcsú a tandrámától; Hamletgép; Gundling élete Porosz Frigyes Lessing alvása álma sikolya; Kvartett). A mai olvasót elsősorban e kései művek érdekelhetik a kötetből: a Nagy Frigyes-i poroszságot becketti módon felidéző-megsemmisítő fekete komédia, az ancien régime Franciaországát - többszörös áttételen keresztül az NDK-t - evokáló rokokó-tanulmány, az önéletrajzszerűen felidézett és újraértelmezett Hamlet-dráma és társaik. Müller a fiatal Brecht kegyetlenségével, abszolút tiszteletlenségével fordul a tradíció megszentelt témáihoz, alakjaihoz, ugyanakkor még sokkal kegyetlenebb saját korával és annak cím- és főszereplőivel szemben. Abszurdja, groteszkje, féktelen szarkazmusa még sokkal élesebb az áttételesen megidézett mával, mint az állítólag "kivégzett" múlttal szemben.