Egy 1993-as tévéműsorban Mészöly Dezső, Darvas Iván, Hubay Miklós és Somlyó György társaságában vallotta be a nagy színésznő, Tolnay Klári, hogy 1945-ben kapcsolatban állt Márai Sándorral. Az író beleszeretett, a fiatal művésznő pedig rajongott a csodálatos íróért és a nagy formátumú, ragyogó férfiért. E kapcsolat terméke volt az az egyetlen példányban, kéziratban Tolnay Klárinak ajándékozott, mintegy hozzá írt versesfüzet, amely egy ismeretlen, 20. századi kínai költő álarcában, de egyértelműen Márai vallomásait tartalmazza. A tévéműsorban már „határozatba hozatott”, hogy e verseket ki kell adni, Tolnay Klári vállalta a feladatot.

A tévéműsorban megszólaló értők egyként úgy vélekedtek – hogy a „kínai költő” versei közt találhatók a legjobb Márai-versek. A kis könyv mindenképp irodalmi szenzáció, méghozzá korántsem csupán a Márai-rajongók számára. ; A mindössze tíz rövid, alig nyolc-tíz soros verseket tartalmazó kötetből a nagy költészet szárnysuhanása érződik. Mivel valóban a legszemélyesebb, legtitkoltabb emberi mondandóit adja elő bennük a költő, szinte kötelező védőpáncél rajta a kínai versfaragó maszkja. Márai egyébként rajongója volt a régi kínai lírának, verseibe belelopta Li Taj-Po és kortársai számos jellemző vonását, motívumát; versmenetében alkalmazkodott a klasszikus kínai epigrammák sajátosságaihoz. A maszk mögött azonban jól felismerhető az ostromot Leányfalun átélt, krisztinavárosi lakását romokban találó, egzisztenciájában is veszélyeztetett, ráadásul egy késeinek érzett szenvedélyes szerelem tüzében égő „hamuhodó” férfi minden tragédiája, rossz előérzete, fájdalma és aggódása.

Bársony / velúr kötésben, nylon védőborítóval.

további képek