Hoffmann, Alice : Hetedik mennyország

Long Islanden egy újonnan épült, tipikus kertvárosi lakónegyedben pontosan olyan unalmas és kiszámítható az élet, mint 1959-ben bármelyik amerikai kisvárosban. A házak annyira egyformák, hogy eleinte még a kutyák is összeverődnek az utcasarkokon, és tanácstalanul ugatják a napot. Egy őszi napon megjelenik egy új lakó, Nora Silk, egy sok szempontból különleges asszony a két fiával. Elvált a férjétől, egy csapnivaló bűvésztől, ami önmagában is döbbenettel tölti el a környék középosztálybeli lakóit, akik még az „elvált” szót is csak suttogva merik kimondani. Kezdetben nem tudnak mit kezdeni a másságával, és nagy ívben kerülik, nyolcéves fiát, Billyt (aki csodás képességgel bír: „hallja” mások gondolatait) rendszeresen megdobálják társai az iskolában. Aztán közeledni kezdenek Norához, főleg miután tökéletesnek hitt világukról kiderül, hogy mégsem olyan eszményi és kisebb-nagyobb családi problémáikról már maguknak sem képesek hazudni többé. Hatása alól a kisváros egyetlen lakója sem tudja kivonni magát: az asszonyok példaképüknek tekintik, a férfiak egy számukra addig ismeretlen nőtípust csodálnak benne, a gyerekek közvetlenségéért és önzetlen segítőkészségéért imádják. Az életükben bekövetkező változások előrevetítik a hatvanas évek nyugtalanságát: családok bomlanak fel, gyerekek szöknek meg otthonról, nők keresnek maguknak munkahelyet. Nora többnyire nem közvetlen előidézője az eseményeknek, jelenléte csupán katalizátorként szolgál: erőt ad a kérdések fölvetéséhez, a döntések meghozatalához és a következmények túléléséhez. A regény nem csupán néhány fiatal, hanem egy egész közösség felnőtté válásának története.