A regény egy létező színházi alkotóműhely fiktív története, a magyar értelmiségről szóló szatíra, Platón filozófusok vezette ideálisállam-tervezetének paródiája, egy nem mindennapi ember nem mindennapi élettörténete – mindez rendőrségi jegyzőkönyvekben elbeszélve.

A regény a magyar értelmiség válságáról, morális-szellemi leépüléséről is képet ad, de leginkább az önmagát túlértékelő, a saját váteszi szerepébe beleszerető, de annak már csak üres formájába belemerevedő mozgalmár-művész kíméletlen paródiáját olvashatjuk, nem mellesleg a zsarnoksággá fajuló politikaiutópia-tervek tragikomikus szatíráját. Hogy ehhez éppen a válsággal szembeszállni igyekvő Krétakör fiktív mása szolgál alapanyagként, az már a regény vicces csavarja, egyben a leginkább zavarba ejtő mozzanata, ami egyszersmind a komolyan vehető és a komolyan vehetetlen közötti izgalmas lebegésben tartja a művet.