Szerk., jegyzetek és utószó: Kőbányai János.

A magyar próza kánonjából fájóan hiányoznak a ködlovagjai. A tradicionális politikai nemzet képviselőiből származó írók, akik a modernitás korával konfrontálódva hirtelen csúsztak le s akik egzisztenciális hanyatlásuk oknyomozása során sámáni erővel ragadták meg maguk és osztályuk bukásának narratíváját. Ennek során megkerülhetetlen a zsidókkal való viszony (a Korrobori tánc) eredőinek föltárása.
Mégis ritka az Auschwitzba torkolló elbeszélés forrásainak és lelki dinamikájának megérzékítése fikciós prózánkban. Cholnoky László, a kánonba még be nem került magyar ködlovag, a keresztény oldalról páratlan módon, Ady Endre-i éleslátással kísérelte meg ezt az élveboncolást. Ezért ábrázolhatta öngyilkos kegyetlenséggel, félretolhatatlan hitellel e viszony kibékíthetetlen idegenségét, de egyúttal létfeltétel-szükségességét is. Az itt összegyűjtött novellák és újságcikkek a zsidó kulturális térben jelentek meg, amelyeket a hagyatékban talált kéziratokkal is kiegészítettünk. Ha megbocsáthatatlanul későn is, de eljött az idő, hogy bekerüljenek a kulturális és kollektív emlékezetbe akárcsak írójuk a kánonba.