Sorozat: Nemzeti Színház Színműtár

A dráma egy rendhagyó pszichológiai helyzetet dolgoz fel. Egy kétségbeesett leány a közös szerelmi fészekbe költöztet egy második hölgyet, mondván így jobban szem előtt van az őt elhagyni szándékozó férfi. A mindenáron a férfi megtartására irányuló kísérlet azonban tragikus fordulatot vesz.

Első olvasásra erről szól Füst Milán drámája. A sokadik olvasat azonban megmutatja a szereplők eleve esélytelen kapcsolatteremtési kísérleteit, a szaggatott párbeszédek mögötti elhallgatások fontosságát, a nyelvi játszmák karakterépítő erejét. Az emberi kapcsolatok átláthatatlan bonyolultsága teszi egyedülállóvá a Boldogtalanokat. A szövegnek különös feszültséget ad a furcsa nyelvtannal írt, tőmondatokkal variáló dialógustechnika.

Füst Milán sokszínű drámai életművének egyik gyöngyszeméről van szó, amelyet megírása idején, 1914-ben jobbára értetlenség és közöny fogadott. Legalábbis a közmegegyezés így tartja, és tény, hogy a színházak nem érdeklődtek a darab iránt, de az irodalmi közvélemény fogadtatása, különösen Karinthy, Kosztolányi és Kassák óvatosan megfogalmazott dicsérő szavai gyógyírt jelenthettek az írónak. A sikertelenség oka lehetett az is, hogy Füst Milán sikeres pályatársainál, Molnárnál, Heltainál, Szomorynál, Herczegnél, jóval mélyebb ambivalenciával ábrázolta a férfi-nő kapcsolatot.