Karácsony András : Bevezetés a tudásszociológiába

A tudásszociológia együtt nőtt a 20. századdal - először a kultúrszociológia részeként, majd mindinkább önállóvá váló tudományos diszciplínaként. A modern reflexivitásnak ez a szülötte az értelmes tudás és a társadalom viszonyára kérdez rá, és e kapcsolatrendszer változatait modellálja. Karácsony András nem a tudományág elméleti és módszertani kérdéseinek rendszerezésébe vezet be, hanem a tudásszociológia eddigi legfontosabb elméleteinek történeti áttekintését és értelmezését nyújtja. ; Mivel a tudás, az ismeret fogalma filozófiai determinációt kíván, az iskolák - több-kevesebb koherenciával - bölcseleti irányokhoz is kötődnek. A klasszikus, mintegy a tudományág megalapozását jelentő hagyomány: Max Scheler és Karl Mannheim klasszikussá vált, a század elején született műveiben jelenik meg. Egy következő periódust a fenomenológiai megközelítés jellemzi, amely Edmund Husserl hatására az életvilág struktúráit, az interperszonalitást vezetik be, kialakítva az etnometodológiai módszereket és a szociális konstruktivizmust. Más kutatók a civilizációtörténetbe (Norbert Elias) vagy a társadalmak szimbólumhasználatára összpontosították megállapításaikat (Pierre Bourdieu). A kötet ezeknek a tudásszociológiai elméleteknek egy-egy bő fejezetet szán, a munka második részét egy modern, funkcionális rendszerelmélet hatására létrejött újabb irányzat tüzetesebb bemutatásának szenteli. Niklas Luhmann az értelmes ismeretek és cselekvések társadalmilag tagolt és csak összefüggéseiben értelmezhető rendszerében gondolkodik. Karácsony lényegében az ő felfogását kamatoztatva tárgyalja példaként az időfogalom szemantikájának változásait, az időtudat differenciálódását, a különböző szemantikák diakrón és szinkrón rendszereit, kitérve a modern és a posztmodern felfogások közötti különbségek meghatározó jegyeire. A kiadvány egy közelálló, de önálló tudományágra, a tudományszociológiára kitekintést nyújtó fejezettel zárul.