Cholnoky László (1879-1929) a századelő magyar elbeszélő irodalmának egyik "ködlovagja", akinek az írói jelentőségét mostanában kezdi felismerni utókora, a narkománia, közelebbről az alkoholizmus állapotainak döbbenetes erejű ábrázolója elbeszéléseiben és kisregényeiben. Ő maga is "mister Alkohol" rabja volt, s egy veszprémi nemesi család elkallódó leszármazottjaként sodródott bele a "legcsodálatosabb hányattatásoknak nem egészen hófehér áradatába". Schöpflin Aladár, a Nyugat nagy nemzedékének vezérkritikusa írta róla, hogy "a Prikk mennyei útja az alkoholista lelkiállapotnak olyan mély és hiteles ábrázolása, amilyen talán az egész világirodalomban sincs"; valóban, dosztojevszkiji mélységgel és erővel - és csodálatos realizmussal világította meg azt az utat, amely az emberi nyomorúságnak erre a változatára, annak megoldására egyetlen választ ismer - az öngyilkosságot. Így végezte ő maga is: kilátástalan nyomorától űzetve az Összekötő Vasúti Hídról a Dunába vetette magát.