"Ezt a könyvemet részben az enyémet megelőző nemzedék iránti szerelmem ihlette: mindig vágytam rá, bárcsak részese lehettem volna annak a nagy lázadásnak, amely a beatköltőkkel kezdődött és a Beatlesszel bontakozott ki. A könyv cselekményének alapötletét pedig egy újságcikk adta, amelyből megtudtam, hogy Tenessee államban először 1968-ban kötött házasságot egy fehér férfi és egy fekete bőrű nő" - mondta Jay McInerney egy interjúban új regényéről, mely felöleli az Egyesült Államok elmúlt harminc évének történetét. Az a bizonyos "fehér férfi" a regényben Will, az "utolsó Savage", egy gazdag déli család sarja, a hatvanas évek lázadó mozgalmának egyik vezére. S miközben ő egy új, szabad világot akar létrehozni, hippi testvériséggel felváltani a plutokrácia uralmát, legjobb barátja, a szegény, ír származású Patrick minden erejével a hatalom és tradíció köreibe igyekszik. Ez az ellentétes mozgás, a két ember különös barátsága adja a regény vibráló feszültségét. Az utolsó Savage, ha úgy tetszik, a soul, blues és a rock nem lankadó ritmusára hangszerelt "klasszikus társadalmi regény" ("végre egy könyv, amelynek vannak jellemei és társadalmilag releváns cselekménye" - írta róla egy angol kritikus); az események hátterében felvillannak a korszak olyan fontos eseményei, mint a Kennedy- és a King-gyilkosság, a Holdra szállás, a vietnami háború, a Los Angeles-i zavargások... de a legnagyobb írói bravúr a két barát "szerelmének", egy soha be nem teljesülő homoerotikus vonzalomnak a végtelenül finom, tapintatos ábrázolása.