Rendhagyó feladatra vállalkozott Fábri Anna nagyszabású és érdekfeszítő esszéjében. A klasszicista kor és a romantika határmezsgyéjén létrejött, "kedv s hajlam" szerinti személyes kapcsolatok, az európai minták alapján szerveződő irodalmi szalonok, a társas érintkezés és a társadalmi nyilvánosság új formáinak, erjesztő és korformáló hatásának elemzésével keres és talál magyarázatot a hagyományos kereteket szétfesztíő magyar irodalom funkcióváltására. Fölényes tárgyismerete, rendkívüli beleérző készsége, szellemes elbeszélőstílusa biztosíték az olvasó számára, hogy a letűnt, de nagyszerű kor hangulatát, lelkesítő eszméit, regényes alakjait eleven valóságukban idézi fel, s mintegy folyamatos fejlődésében az ízlés, magatartás, életmód, a társadalmi átalakulás stációit.