Talán e kaján cím­mel lehet leg­job­ban ki­fe­jez­ni a har­var­di pa­le­o­bio­ló­gus nagy­sze­rű köny­vé­nek lé­nye­gét. Gould ere­de­ti­leg más­fél év­ti­zed­del ez­előtt nap­vi­lá­got lá­tott mun­ká­já­nak akkor is meg­volt a maga köz­éle­ti és köz­na­pi kon­tex­tu­sa, s ma is meg­van. Mint maga is el­mond­ja az új ki­adás in­dok­lá­sá­ban, a magát to­le­ráns­nak és nyi­tott­nak ti­tu­lá­ló Ame­ri­ká­ban három nagy hul­lá­ma volt annak a gon­dol­ko­dás­mód­nak, mely az em­be­ri ké­pes­sé­gek el­té­ré­se­i­nek bio­lo­gisz­ti­kus, sőt egye­ne­sen a faj­el­mé­let­tel ka­cér­ko­dó ér­tel­me­zést adott.

Gould alap­ve­tő mon­da­ni­va­ló­ja az, hogy a fel­hasz­nált ada­tok és ér­ve­lé­sek rész­le­tes be­mu­ta­tá­sá­val kell küz­de­nünk ezek ellen a na­i­van ál­ta­lá­no­sí­tó s ha­tá­ro­zott szo­ci­á­lis cé­lo­kat szol­gá­ló bio­lo­gi­zá­ló fel­fo­gá­sok ellen. Fon­tos, s a meg­győ­ző erőt hal­lat­la­nul nö­ve­lő té­nye­ző, hogy mind­ezt nem egy ér­zé­keny tár­sa­da­lom­tu­dós, hanem egy neves evo­lú­ci­ós bio­ló­gus mond­ja el, rá­adá­sul olyan írás­kész­ség­gel, mint ami Go­ul­dot a ná­lunk is is­mert módon jel­lem­zi.