Nyilas Atilla : Az Egynek álmai - Álmoskönyv

Ferenczi László irodalomtörténész részére dedikált példány.

Merész vállalkozás álmainkat, főleg mások álmait megírni, hiszen az álom-beszéd nyelve magánjellegű és kontrollálatlan. Az álomnarratíva viszonylag rendezett formájában teszi meg a tudattalan az első lépést az értelem felé, benne jut először szóhoz annak széttöredezett tartalma. Az álmoknak nincs igazsága, hamissága, amihez eljuthatnák. Az álmok csak vannak. Értelmük a feltárásukkor teremtődik meg, de minden feltárás egyedi és önmagáért való. Nyilas Atillának sikerül távol tartania magát mindennemű misztikumtól vagy lélektani fejtegetéstől, és sikerül megmutatnia az álmok útvesztőit anélkül, hogy az olvasó elveszettnek érezné magát. A költő lebegni engedi az álmok verseit, nyitva hagyván értelmezésük számtalan lehetőségét bárki számra. Ez talán úgy hangozhat, mint burkolt negatív kritika, ám a „számtalan értelmezési lehetősége van” megjegyzés itt cseppet sem az érthetetlenségre, túlbonyolítottságra, önmagukért való stílusjátékokra utal. Ebben a kötetben mindennek megvan a helye. Ami érthetetlen, az csupán addig az, amíg az olvasó nem veszi a fáradtságot, hogy megértse. Izgalmas rejtvényeket ad fel az olvasónak a költő, melyekre legyintve nemet mondani igen nagy kár. A kötet ereje éppen abban áll, hogy megkísérli megragadni az álmok tünékeny mivoltát, töredezettségükből, illékonyságukból, enigmatikusságukból pedig poétikai rendezőelvet kreál.