"Mi – közép-európaiak, se nyugatiak, se oroszok – nem voltunk sosem igazán polgárok, s már nem is leszünk egészen azok sohasem. Mivoltunk kérdése a torkunkban van. Még a társadalmi állásunk sem oly jellemző ránk: akár lent, akár fent – ránkborul az állam. Mifölénk mindig ránkborult egy hatalom. Mirajtunk mindig túlnyomás volt, s buta teher annyi, hogy a lábunk megszokta a rogyadozást. Mi mindig szél ellen pisáltunk, és a balhét épp hogy túléltük. Velünk kereskedtek, rólunk megegyeztek, bennünket szétdaraboltak, eladtak, mi rendezési tervek és békekonferenciák tárgya voltunk. Szarajevoból jött az első, Gdanskból a második világháború. Jó lesz odafigyelni ránk. Megoldatlanok, függőben lévő kérdések vagyunk valamennyien – mi népi demokraták –, ami annyit jelent, hogy se ez, se az, valami más. Nem vagyunk liberális demokraták és nem vagyunk szovjet kommunisták, de még szociáldemokraták se vagyunk. Az nekünk túl ésszerű, ahhoz mi bolondabbak vagyunk. Sok itt a titkos anarchista. Kurucok, betyárok, partizánok, csetnikek, fölkelő népi mozgalmak újra meg újra fegyveres csetepatéban a hatalommal. Nálunk aránylag sok a gyilkos és sok az öngyilkos. Nálunk mindig volt elég csendőr, és volt elég politikai fogoly. Behúzott nyakkal szidtuk a császárt, aztán egyszercsak belemartunk. Való igaz, alattomosak lettünk. Ránk fér már, hogy emberszámba vegyenek. De ne úgy, hogy a szép szó ránk tartott fegyverrel legyen házasságban."
Fűzve, illusztrált kiadói borítékban.