Redl Frigyes tanulmánya az első magyar, pozitivista szellemű irodalomtörténeti munka .

"Ha Vörösmarty, Petőfi és Arany véletlenségből valamely zivatar alkalmával egy helyen lettek volna, Vörösmartyt a zivatarban bizonyára a nagy jelenségek ragadták volna el, a kisebbeket, a részleteket nemigen vette volna észre; az ég borúja meghatná, és hirtelen bús képeket idézne fel lelkében, erős izgalmában a villámlásban lángözönt látott volna, melynek csapásai idegrendszerét felvillanyozzák. Az egész vihar reá nézve valami pompás, de nagyszerűségében ellenséges hatást tenne. Vörösmartyt izgatja, Petőfit lelkesíti a vihar. Az égiháború reá nézve a szabadság és a szolgaság harca; az előtte lezajló nagyszerű látványból Petőfi mindig azt emeli ki, ami vonatkozással van hangulatára, lelkiállapotára. A természethez mindig hozzáképzeli az emberi életet is. Az egyes jelenségeket (a szél irányát, a felhők alakját, az esőcseppek nagyságát) ő se figyelte volna meg pontosabban: a természeti jelenségek oly gyors és oly élénk hatással vannak reá, hogy nem ér reá megfigyelni: érdekesebb látvány előtt a vér mindjárt arcába szökik. Másképp tükröződik a vihar az Arany szemében. Arany megfigyelőtehetsége egyéniségében gyökeredzik. A nyugodt, beható kontempláció - mely költői tehetségének fő jellemvonása - pontos megfigyelést eredményez. Míg Petőfi mint lírikus nézi a külvilágot, kinél minden jelenség érzelmeket kelt, Arany tisztán, tárgyilagosan, mint epikus szemlél. Ő szemmel tartja a vihar minden jelenségét, keletkezésétől kitombolásáig: meteorológus nem lehet pontosabb feljegyzéseiben, mint Arany legköltőibb leírásaiban."

Kiadói, aranyozott egészvászon kötésben.