„A teknőcpáncélon vagy marhalapocka-darabokon írásban megörökített álmokat az áldozati tűz fölé tartva vallatták a jósok, s a csont repedéseiből vonták le következtetéseiket. Elsősorban az uralkodó vagy családtagjai álmai lehettek elég fontosak ahhoz, hogy írásba foglalják őket, hiszen az uralkodói álmok jóslata közvetve az egész ország sorsára is vonatkozott. Az álom és az utána következő valóság kötelezőnek vélt és csakis egyirányú összefüggése, a gondolkodás korai útjainak megfelelően, ok-okozati viszonyig tágította, azaz mágikus jelentőségűvé növelte az álom és jóslata vizsgálatát, az álomjóslást. Ezért is maradt fenn mindenekelőtt az udvarokban, előkelő házakban kísértő álmok leírása és megfejtése, de természetesen azért is, mert ott élt és szolgálatukban állt a megörökítéshez szükséges kis számú és kiváltságos írástudó.”