Orbán Ottó (1936-2002)

1936. május 20-án született Budapesten. 1956-ban nyert felvételt az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-könyvtár szakára. Betegsége miatt csak három szemesztert végzett el, diplomát nem szerzett. 1958-tól szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett.

1981 és 1991 között a Kortárs rovatvezetője, 1991-től 1998-ig pedig főmunkatársa volt. 1998-tól az Élet és Irodalom munkatársaként dolgozott. 1987-ben a St. Paul-i Hamline Egyetem, valamint a Minnesotai Egyetem (Minneapolis) hívta meg előadóként tanítani. Első verseskötete huszonnégy éves korában jelent meg.

Költőként, íróként és esszéistaként egyaránt jelentőset alkotott. Stílusgyakorlatai, paródiái során a magyar- és világirodalmi panteon legjelesebb szerzőivel alakított ki utánozhatatlan irodalmi kapcsolatot. Alkotói termékenységét saját műveinek példátlanul nagy száma mellett számtalan műfordítása is bizonyítja. A legkülönbözőbb nyelvekről fordított.

1964-től tagja volt a Magyar Írók Szövetségének, szintén '64-től a Magyar P.E.N. Clubnak (ugyanitt 1989-től alelnök), 1982-től a MÚOSZ-nak, valamint 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

2002. május 26-án, hatvanhat éves korában hunyt el.