A kötetben szereplő fotókat Szilágyi Lenke készítette.

"Félfordulat ez a kötet Orbán pályáján, ahogyan Petri utolsó verseskötete is félfordulat volt az ő költészetében.(...) A betegségnek abban a fázisában, amikor már nem lehetett nem tudomást venni a halálról, ahogy ezt a halált szólító, kötetcímmé emelt verscím is jelzi. A betegség, akárcsak a háborús félárvaság, az intézeti gyerekkor segít egy stabil szerephelyzetű lírai alteregó megkonstruálásában. A kötet első versének címe, az Utószó és a mottó - „Midőn ezt írtam, lyukas volt az ég" - Vörösmartyt idézik. Ha a lírai alteregó történetét, regényét akarjuk kiolvasni a verseskötetekből, akkor - elfogadva az emberéletnek mint egy nap szakainak metaforáját - vehetjük úgy, hogy a második vers, a már idézett Hatvanadik évére felütése - „Alkonyodik, sokasodnak az árnyak" - a kiindulópontja annak a magátólértetődő költői megszólalást biztosító pályaszakasznak, amelynek kiteljesedése Az éjnek rémjáró szaka. A történet utolsó szakasza ez, alkonyattól éjfélig. De itt, alkonyatkor a vörösmartys pátoszt még „ellenpontozza" az „álfrivolitás", ahogy Réz Pál mondja, a reprezentatív dalnok-előd, Orpheusz alaposan megkapja a magáét a kötetben (Orpheusz mérsékelt sikerű turnéja az Alvilágban című vers)" - Vári György (Jelenkor, 2003.)

további képek