Löhr, Robert : A sakkautomata titka

Azt mindjárt az elején le kell szögezni, hogy az egész könyv egy fikció, tele kitalált szereplőkkel, történésekkel és még a valós szereplők is átesnek némi kozmetikázáson. Mindezt azért kell mindjárt az elején tisztázni, mert úgy vélem, nem mindenki lesz képes szó nélkül elmenni Löhr Kempelen- és magyar-ábrázolása mellett. Hogy stílszerű legyek, nem egészen a magyar ember szája ízének sikeredett a könyv. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz, csak hát… Miről is van szó konkrétan? A sakkautomata titkában Kempelen egyáltalán nem pozitív szereplő. Sőt, ő tölti be a „gonosz” szerepkörét. Semmitől nem riad vissza, csal, hazudik, megveszteget, házasságot tör csak azért, hogy célját mindenáron elérje. Még jó, hogy a gyilkosságtól visszariad, de ezen is napokat töpreng. Löhr mesterien fordította ki Kempelen igazi jellemét, ezzel mintegy valamiféle „ős-gonoszt” vagy „sátánisztikus” karaktert teremtve. Ez pedig szöges ellentétben áll a Szalatnai Rezső-féle Kempelen jellemábrázolással, amely ha kissé túlzottan pozitív képet is fest a feltaláló-hivatalnokról, azért mégiscsak májhízlalóbb ránk nézve.