Ez a könyv mindenekelőtt a liberalizmus meghatározásával foglalkozik, majd sorra veszi annak alapértékeit. Az autonómia és az autonóm cselekvés a liberális emberkép központi eleme, mellyel szemben Kekes az ember által autonóm és nem autonóm módon okozott rossz létére és a liberalizmus által végzetesen alábecsült jelentőségére hívja föl a figyelmet. A liberális ideológia etikai nézeteit az egyéni és a kollektív felelősségről szóló fejezetek taglalják és bírálják, nem annyira a kifinomult filozófiai eszköztár segítségével, hanem a közfelfogás és a gyakorlati politizálás szempontjából. A könyv ezek után tárgyalja a gazdasági és társadalmi egalitarizmus problémáit és a belőlük következő politikai abszurditásokat. Ezután két fejezetben tárgyalja John Kekes, hogy a liberális (társadalmi) igazságfelfogás valójában nem az igazságosságról szól, mert az igazságosság helyes felfogása nem lehet meg az érdem fogalma nélkül, márpedig a liberális igazságosságelméletek ? beleértve a részletesen bírált John Rawls-féle felfogást is ? egalitarizmusuk miatt elvetik az érdemet mint az igazságosság alapját. Már ezekben a fejezetekben, akárcsak a következő kettőben, nagy szerephez jut a konzervatív érvelésekben gyakran előforduló esetlegesség-gondolat, amely elvi síkon a monizmus elvetését készíti elő. Ezt a pluralizmus és a liberalizmus összeegyeztethetetlensége mellett érvelő következő fejezet fejti ki részletesen, ahol a szerző már hitet is tesz az igazi, konzisztens, tehát konzervatív pluralizmus mellett. A könyv fő mondanivalóját a szerző egy zárófejezetben még egyszer összefoglalja. Ez a tartalmi szempontból rendkívül alaposan végiggondolt, több korábban már megjelent kötet tanulságait, mondanivalóját, érveit is összefoglaló, a politikai filozófia eszköztárát, fogalomkészletét biztosan használó, ugyanakkor közérthető munka felsőoktatási tankönyvként jelenik meg magyarul.