Tanulmány a tudás szociológiájáról.

Sorozat: A Társadalomtudomány Klasszikusai.

A szerzőnek a konzervativizmusról írt monográfiájáról mit sem tudtak a Mannheim-kutatók egészen 1980-ig. A lappangó kézirat 1984-es német megjelenése óta azonban e mű az Ideológia és utópia (1929) mellé lépett elő, és Mannheim egyik főművét látják benne a tudósok. Ma már köztudott, hogy a tudásszociológia mellett a nagy német-magyar filozófus a konzervativizmus-kutatást is megalapozta, aminek jelentősége mind elméleti, mind – a konzervatív politikai irányzatok újraéledése és megerősödése időszakában – politikai-politológiai szempontból alig túlbecsülhető. A viszonylag kis terjedelmű írás három szempontból foglalkozik a konzervatív eszmerendszerekkel. Kevésbé kidolgozott a történeti alapon végzett kutatás, a könyvnek az a része, amely elkülöníti a modern, a francia forradalom után, és annak eszméi-gyakorlata ellenében létrejött konzervativizmust a korábbi – és mindenkori – társadalmakban meglévő és hatékony tradicionalizmustól, amely nem tekinthető politikai ideológiának. Sokkal elmélyül- tebben foglalkozik Mannheim a konzervativizmusnak azzal a két válfajával, amely a liberális irányzatok, politikai pártok ellenében (tehát szintén reakcióként, de immár politikai reakcióként) jött létre, illetve azzal, amelynek lényege, hogy nem tartja megnyugtató- nak az egyetemes modernizáció, társadalmi racionalizálás stratégiáját és taktikáját. Tulajdonképpen e két utóbbi nézőpontból ered a mai konzervativizmus megértésének kulcsa is, és Mannheim könyvének az a legnagyobb érdeme, hogy e megértést teszi lehetővé – igen magas filozófiai-politológiai szinten. – Alapvető tudományos mű, filozófia, politikai filozófia iránt érdeklődők aligha lehetnek meg nélküle.