A magyar fotográfia történetéből, 31.
A Reismann-testvérek az 1930-as évektől majd egy fél évszázadon keresztül meghatározó egyéniségei voltak külön-külön a magyar riportfotográfiának. Reismann János (1905-1976) A 30-as évek elején Berlinben az Arbeiter Illustierte Zeitung fotóriportere, együtt dolgozott Erwin Piscatorral, John Heartfielddel, Umboval. 1931-ben Heartfielddel Moszkvába utazott, s hét évet töltött riporterként a sztálini Szovjetunióban. 1945-ig Párizsban a Regardsnak dolgozott, részt vett a francia ellenállásban. 1945-ben hazatért Magyarországra, a Szabad Nép képes melléklete számára csinált képriportokat. 1945 decemberétől párizsi tudósító, majd a párizsi magyar nagykövetség sajtóirodájának vezetője és a követség kultúrattaséja lett. A Rajk-per kapcsán letartóztatták és koholt vádak alapján életfogytiglanra ítélték. 1954 augusztusában rehabilitálták. Az ötvenes évek végén német kiadók megbízásából fotóalbumokat készített Olaszországról és Szardíniáról. 1960-ban hazatért és haláláig különböző képes magazinoknál dolgozott. Reismann Marian (1911-1991) Münchenben tanult fotografálni, majd 1932-ben üzletet nyitott Budapesten, ahol amatőrképek kidolgozását vállalta. Fotó Marian néven portréműtermet bérelt a Lipót körúton. Táncfotóival, gyermekfelvételeivel hamarosan ismert fényképész lett. Már Veres Pálné utcai műtermében fényképezte le Bartók Bélát és feleségét 1939-ben. 1945 márciusában a MAFIRT (Magyar Filmiroda Rt.) fotóriportereként fényképezte a hazahozott háborús bűnösöket. Később szabadúszóként fényképezte a szocialista mezőgazdaság vívmányait, a magyar gyapotot, a gumipitypang ültetvényeket. 1958-tól nyugdíjazásáig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotótanára. A Pikler Csecsemőotthonban több mint negyven éven át fényképezett folyamatosan. A Fotómúzeum őrzi a Reismann-testvérek legteljesebb, legátfogóbb fotóanyagát. A kötet ismert képeik mellett az eddig nem publikált, zömmel negatívként fennmaradt képek közül válogat.