(De Institutis Coenobiorum)
Johannes Cassianus (kb. 360-435) szerzetesatya számos utazást követően, Marsilia (Marseille) közelében, Lerinsben két kolostort alapított. Szerzetesei számára két műben foglalta össze tanítását.
A De Institutis coenobiorum 12 könyve 419-426 között keletkezett. Az első négy könyvben a palesztínai és az egyiptomi szerzetesi szokásokat írja le, a további nyolc könyvben pedig Evagriosz Pontikosz nyomán a nyolc főbűnt, ill. azok leküzdésének módjait tárgyalja.
Johannes Cassianus írásai alapművekké váltak a szerzetesirodalomban, Szent Benedek atyánk regulájának utolsó fejezetében „ajánlott olvasmányként” írja elő.
Simon Árkád OSB akkor fordította e klasszikus műveket, amikor a legcsekélyebb kilátás sem lehetett arra, hogy munkája nyomdafestéket láthat. A sztálinizmus éveiben, a gYőri Bencés Gimnázium magyar-latin szakos tanáraként, saját magának, de bizonyára egy jobb kor reményében másoknak is fordított.
Szeretettel ajánljuk mindenkinek, akit közelebbről érint a szerzetesség teológiája, lelkisége.