Félvászon kötésben, az eredeti kötéstáblákkal, restaurátor által újonnan készített vászon gerinccel.
Tiszta, ép lapokkal.

Prónay-memoár bizonyos (nyilvánvalóan szelektált) részeit 1963-ban A határban a Halál kaszál címen publikálják - nyilvánvalóan elrettentő jelleggel. Prónay valósággal tüntet az elkövetett gyilkosságok-kal és kínzásokkal; a brutalitás és a végtelen agresszivitás mellett megjelenik a napló oldalain Prónay személyiségének másik aspektusa is: láthatjuk a végtelen és persze kielégületlen ambícióktól gyötört, s ezért örökké (főleg volt harcostársaiban, nem utolsósorban Horthyban) csalódott embert, akinek azonban paradox módon van mire emlékeznie. Elvégre, ha csak néhány hétig is, de egy egész tartomány ura lehetett. A napló hivalkodó hangneme persze be is csaphatja az olvasót és a kutatót: Prónay kérkedve vállal magára minden olyan rémtettet (akárcsak annak idején Héjjas az orgoványi gyilkosságokat), amelyet valójában az alárendeltségébe tartozó egységek, a parancsnok úgymond útmutatásai alapján, önállóan követtek el; a korabeli, finoman szólva is anarchisztikus viszonyok közepette a fegyelem is csak lazán érvényesült a különböző paramilitáris egységek soraiban. Még inkább igaz volt ez a budapesti bevonulást követően: a legkülönbözőbb különítmények, karhatalmi egységek, ébredő verőbrigádok, önjelölt nyomozóegységek ellenőrizetlen műkö-dését, az ismétlődő gyilkosságokat és más erő-szakos cselekedeteket az amúgy szintén erősen jobboldali kormányzat is megelégeli. Egyes egységeket (mint az Ehmann-telepi brigádot) fegyveres erővel vernek szét, másokat adminisztratív úton feloszlatnak vagy átszerveznek. Így lesz Prónay különítményéből előbb karhatalmi zászlóalj, majd az immár alezredesi rangban szol-gáló Prónayt ennek éléről is eltávolítják.

további képek