Sok ​éves előadói tapasztalatának birtokában a cambridge-i filozófiaprofesszor fontos és nemes célt tűzött maga elé, amikor elkezdte írni Bevezetés a filozófiába című könyvét. Elérhető közelségbe kívánta hozni a filozófiát, ismertetni a filozófia legalapvetőbb problémáival kapcsolatos különféle álláspontokat, érveket és ellenérveket, s mindezt tömören és közérthető stílusban. Elkerülte a laikus számára riasztó szakzsargon felesleges használatát. Nyelvezete egyszerű és közvetlen, helyenként talán túlságosan is közvetlen. Magyar nyelvű filozófiai írásokban szokatlan, hogy a szerző tegező stílusban szólítsa meg az olvasót, valószínű, hogy ez a fordítás stílustalanságának tudható be. A könyv szerkesztése kitűnő, nagyon jól tagolt, nincsenek több oldalas alcím nélküli egybefüggő szövegek, a mélyenszántó gondolatokból föleszmélve egy pillanat alatt látja az olvasó, hogy hol tart. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy Warburton egyszerűsítő törekvését siker koronázta: a könyv valóban közérthető, olvasmányos, elolvasható mindenféle filozófiai előismeret vagy műveltség nélkül is, ugyanakkor mégis igényes, korrektül ismerteti az egyes problémákra adott különféle filozófiai válaszokat, s lehetőséget ad az olvasó számára a gondolkodásra, saját véleményének kialakítására. Olyan problémákkal foglalkozik, amelyeken mindannyian elgondolkodtunk már, s a korábbi filozófusok érvrendszerének bemutatásával eszközöket kíván nyújtani az olvasó számára, a filozófiai kérdésekről való önálló gondolkodáshoz. Minden érvrendszer bemutatása után ismerteti az adott érveléssel szemben felhozott bírálatokat, sőt, többnyire a bírálatokra adott védekezéseket is. Az előforduló idegen szavakat, szakkifejezéseket mindig világosan megmagyarázza. Megjegyzendő, hogy Warburton sohasem foglal állást abban a kérdésben, hogy a bemutatott álláspontok közül melyik a helyes. Bár némelyik fejezetnél eléggé világos, hogy melyik felfogás adja a valóság legelfogadhatóbb magyarázatát. Warburton elfogulatlanul mutatja be a különféle érvrendszereket, s mindig az olvasóra bízza a végső szó kimondását. A Bevezetés a filozófiába nem egy filozófiatörténeti alkotás: fejezetei problémák, kérdéskörök köré szerveződnek, az egyes fejezetek pedig az adott kérdéskörrel kapcsolatos különféle álláspontokat, érveket, ellenérveket és bírálatokat ismertetik. A történetiségnek alig találjuk nyomát a könyvben, sőt még a filozófiatörténet nagy alakjainak nevével se nagyon találkozunk. Nincs olyan érzésünk olvasás közben, hogy most tanulunk valamit, ismereteket szerzünk; soha nem érzünk olyan késztetést, hogy most megjegyeznünk, memorizálnunk kellene valamit. Ennek a könyvnek az olvasása inkább gondolkodást jelent: töprengést, a különféle érvek, ellenérvek folyamatos mérlegelését. Olvasás közben szüntelenül érezzük azt a nyugtalanító késztetést, hogy mi magunk is kialakítsuk saját álláspontunkat. Ez néha könnyebben, néha nehezebben megy. A filozófia természete olyan, hogy többnyire mindegyik álláspontnak van valami hibája, de mindegyikben van valami igazság is. A könyvnek fő erénye az, hogy a történetiségtől függetlenül mutatja be a különféle gondolkodásmódokat, de ez egyben a hátránya is. Az ember sokszor szeretné tudni, hogy az éppen ismertetett érvrendszert mely filozófusok képviselték, az adott érvelés mely korban keletkezett, s az idők során hogyan fejlődött. Sajnos ezt csak kivételes esetekben tudhatjuk meg a könyvből. Az érdekes tartalom azonban elegendő ösztönzést ad az olvasónak ahhoz, hogy a könyv elolvasása nyomán kedvet kapva a filozófiához, valamilyen filozófiatörténeti művet is fellapozzon. Az igényes olvasó legcélszerűbb olvasási technikája az, hogy egy filozófiai lexikont vagy enciklopédiát is kikészít maga mellé, és a fölmerülő kérdéseket abban keresi meg. A további tájékozódást szolgálja a könyv végén található, a szerző által ajánlott angol nyelvű olvasmányok jegyzéke.