A XX. század történetének 75 lényeges vagy lényegtelen, de lejegyzésre igencsak méltó eseménye sajátos formázásban pereg ebben a nagy sodrású kötetben. Érzékenység és tárgyismeret, irónia és szókimondás – mindez letehetetlenné teszi Ungvári emlékeit. Az egyetemi katedrákhoz szokott szerző kiapadhatatlan mesélőkedve a kávéházi sztorik szintjére emeli a legdrámaibb eseményeket is. Tudja, hogy kell lebilincselni a hallgatóságot – ezzel segít megérteni – megismerni a felfoghatatlant is. „Az egyetlen enciklopédia, amelyen a teljesség nem számon kérhető, a feledés enciklopédiája. Ami kimaradt belőle, azt elfeledtük. Ha egykoron nyoma volt, ma befútta a feledés homokja. Az igazi többség a fehér foltokon települt le az örökkévalóságba. Sírköve legfeljebb egy bejegyzés valamelyik nyitott végű enciklopédiában. Aki ott nyugoszik, az kétszer halt meg. Másodszor, amikor a sírkövét vésték ismeretlen kezek.