A magyar néprajzban népi tudás vagy természetismeret címszó alatt tárgyalták az élő és élettelen természetre vonatkozó népi tudásanyagot, például az időjóslást, az állat- és növényismeretet.
A szerző tanulmányaiban nemcsak az állatok és növények népi osztályozását, megítélését mutatja be, hanem különös kedvvel részletezi a művészetekben, kiváltképpen az irodalomban elnyert jelentőségüket.

A kötetben tárgyalt dió és cédrus egyaránt Jézus keresztjének fájaként szokott szerepelni. A madarak között a kakukk tavaszhírnök ugyan, de más madarak fészkében költő természete nem ébreszt rokonszenvet. Szintúgy viszolygást keltenek a féreg gyűjtőkategóriába sorolt állatok, s külön a cserebogár kirívó kártételeivel, a kullancs az általa közvetített betegségekkel. A dühbogár néven ismert kőrisbogár és a dühfű néven ismert méreggyilok növény a veszettség ellenszereinek számítottak. A rovarokat bemutató tanulmányok érdekessége a bogarak esetében a gazdag folklóranyag, a tücsök esetében pedig a magyar költészetben mutatott páratlan népszerűség.