Kicsi Sándor András legújabb könyvében különféle folyóiratokban megjelent gasztronómiai tárgyú írásait tálalja föl a közönségnek.

A tudós szerző a táplálék lélekké alakulását vizsgálja, kiinduló alapanyaga a nyelv. A nyelv, mint emberi termék. A nyelv nem nyersanyag, hanem sajátos szabályok szerint nőtt – néha alakított – szerkezet, mint egy növény, mint egy állat. Ha nyelv működését megértjük, könnyebben megértjük mindazt, amit a nyelvvel írunk le. Tehát mindent. Nyelvvel leírt cselekvéssor mondjuk mindaz, amit a néprajz tárgyal. Mi is a néprajz? A nép lerajzolása? Valamikor valami hasonló nyelvi képpel lehetett leírni e tudományt – ma már nem. De nem helyes helyettesítésére az amerikai „antropológia” kifejezést használni, az valami más: az elmélet vasfésűjével ondolált világ. A néprajz – mondom most én hirtelen kisütve – a nép (azaz mindnyájunk) lét- és életfenntartó cselekedeteinek leírása, rendszerezése, elrendezése, a létfenntartás folyamatának és eredményeinek megértése és megértetése. Mondjuk: hogyan szerzünk, termelünk táplálékot, miként tesszük fogyaszthatóvá, hogyan fogyasztjuk, s hogyan lelkesítjük át elnevezve folyamatot és eredményt.