Mit is jelent az akció a drámai műnem ismeretelméleti és ontológiai megközelítésében, melyek azok a lehetőségek, amelyek egy szituációban kibomlanak és testet öltenek, miféle viszonyváltozásoknak kell bekövetkezniük, hogy a dráma megfeleljen saját fogalmának, s ebben a szükségszerűség és potencialitás milyen szerepet játszhat - illetve a drámatörténet során hogyan módosulnak ezek a meghatározó összetevők?
Ezekre a kérdésekre keres választ nagy ívű, izgalmas és rendkívül igényes tanulmányában Bécsy Tamás, Shakespeare-től Jarryig tekintve át a drámatörténet meghatározó műveit és tendenciáit, hogy mindezek révén olyan - drámaelméletileg megalapozott - elemzéssorozatot adjon, amelyben kibontakozik a drámai akció története, a jellem, a személyiség sorsával összegfüggésben.
A szigorú elméleti megalapozottsággal és rendkívüli felkészültséggel megírt tanulmány nemcsak a magyar drámaelmélet (a fiatal Lukács György és Peter Szondi műve mellé kívánkozó) hézagpótló alkotása, de tanulságos, fontos és szellemi izgalmat jelentő olvasmány mindazok számára, akik színmű, dráma és társadalom, történetelm kapcsolata iránt érdeklődnek.