Először 1975-ben jelent meg a francia "új regény" egyik legmarkánsabb képviselőjének, Georges Perecnek W-t idéző regénye, amely sajátos, már-már abszurd megfogalmazása mindannak, ami az író gyermekkorából emlékként megmaradt. "W"-t tizenháromévesen találta ki a szerző, és a furcsa "polisztörténetet" rajzokkal illusztrálta. Ezeknek a rajzoknak az alapján "találta ki újra" regénye történetét, és vele párhuzamosan írta meg - miután "W" bizonyos értelemben a gyermekkora története is - saját, homályba vesző múltját és szüleinek tragédiáját. ; A regény két szálon fut: az egyik, a fiktív szál a W-be történő küldetéses utazást ismerteti, a másik, valós szál pedig párhuzamosan mindazt a keveset mondja el, amelyet Perec saját életéről fel tud idézni. W története keretbe foglalja a regény eseményeit, amelyet a "kimondás vágya" indít el. A két történet fejezetei váltogatják egymást, így a kerettörténet kibontakozása mindig a valós életrajz semmitmondónak tűnő információihoz kapcsolódik. Perec háromévesen érte meg a háború kitörését Párizsban, ahol Lengyelországból áttelepült zsidó családja szeretetteljes körében élte a kicsinyek tudatlan világát. Néhány fénykép, elfelejtett beszédfoszlányok és bizonytalan benyomások alapján próbálja rekonstruálni 1945-ig az életét: apja a francia hadsereg katonájaként vérzik el egy támadásnál, anyjától a Vöröskereszt mentőakciója választja el 1940-ben. Soha nem találkozott vele többé, mert a hadiözvegyként védettséget remélő asszonyt 1943-ban Auschwitzban megölték. Nagynénik és nagyszülők oltalma alatt, vidéken tölti a háborús éveket, és csak a felszabadulás után térnek vissza Párizsba. Itt viszi el nagynénje egy kiállításra, ahol a koncentrációs táborokról készült első felvételeket mutatták be. Perec ettől kezdve évekig rajzolta a halottá merevedett "sportolókat", akik W polisz lakói lettek. Mert W egy képzetelbeli városállam, valahol a Tűzföld környékén. A kerettörténet hőse - valószínűleg maga Perec - megbízatást kap, hogy keresse meg azt az eltünt kisfiút, akitől a nevét és új személyi iratait kapta (miután dezertált a francia hadseregből), így indul az utazás W-be, hiszen a kisfiú is a Tűzföld környékén tünt el véglegesen. W az atléták hona, ahol a sport mindenek fölött való. Pompás stadionok, salakpályák rejtőznek ősi platán- és tölgyligetektől rejtve. Négy falucska alkotja a poliszt, amelynek életéről és törvényeiről fejezetről-fejezetre egyre többet tudunk meg. S ahogy az író élettörténete halad előre a háborús években, úgy bonatkozik ki W polisz képe a maga iszonyatában. Az állam, ahol a bűn fogalma a sporterkölcsökbe épül, amelyeknek egyetlen célja és értelme van: a versengés végsőkig fokozása, a győzelem dicsősége. Ez a törvény kiszámíthatatlan és diszkriminatív: kiváltságokat és életet ad a győzőknek, zaklatást, megaláztatást és sanyargattatást a vesztesnek. A W-atléta elmerül ebbe a világba, ahol már nem láthatja át az őt eltipró törvényeket, s ahol csakis társai hóhéra vagy áldozata lehet. Holott az lenne az egyetlen, az igazi győzelem, ha legyőzné bíráit. W és a koncentrációs táborokat bemutató kiállítás emlékképei a regény utolsó lapjain találkoznak: az utazás véget ért. Perec a valaha volt kisfiút nem, de gyermekkora hiányzó emlékképeit megtalálta - örök tanulságként saját maga és mementóként az emberiség számára.